Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csenge írta

2010.03.12

Emlékeztek?

 

          Hajnali 9-kor megérkeztünk a világ legeldugottabb, legfüvesebb, legvizesebb, legiszaposabb, legméhesebb, és legszúnyogosabb helyére: Szigetbe. Kétségkívül ez a legalkalmasabb hely, ahol egy ilyen csapat jól tudja érezni magát.

Rita néni hosszú, de gondos és pontos intelmeivel kezdtük a tábort. Az Üljetek le!- felszólítás veszélyeket rejtett magában, mert már a legelső nap folyt a harc a szivecskés asztalért, ahova mindenki szeretett volna ülni. De ezt elfeledtette velünk a sok-sok krumpli, amit első két nap elénk raktak. A harmadik nap már kezdtünk gyanakodni, hogy a rizsben is krumpli van, csak álcázva. Talán ezért volt annyi zugevés egész héten: Néha csak annyit lehetett látni, hogy valaki kisurran a konyhából egy zacskó Chips-sel, körülnéz, hogy nem látta-e senki, aztán egyedül vagy sem, de felfalja az egészet.

Aztán dr. Lanczendorfer Zsuzsanna előadása után végre rájöttünk, hogy kik nélkül üres egy Sűrűrántás-tábor: Luca és Marci. Végre megérkeztek! Még szerencse, mert most jött az egész hét csúcspontja, az egyetlen sport, amiért mindenki az egész csapat odavan: a foci. Jó volt hallani a sok bíztatást, hogy: Gyerünk csak így tovább!, Ott a labda rúgjad már!, de a legprofibbak akkor is a fiúk maradtak, efelől semmi kétség.

Következő nap Panni és Móni horrorisztikus dolgokat éltek át: Panni belelépett egy méhébe. Ez még haggyán, de Móni szedte ki a fullánkját, ami, elmondása szerint, egy undorító szálon lógott. Hű, ez elég félelmetesen hangzik! És, ami még rosszabb Panni egész hétre lesántult. Hát igen, így jár, aki újat húz egy méhével! Vagy mégsem?! Angéla bemutatta a boszorkányok győzelmét a méhek felett. ( Figyeljétek ez nagyon adja!) Megbosszulta barátnője lábát és kb 8 méhet csapott le egy alumíniumtállal 5 perc leforgása alatt. Ezután már bátran mondhatja, hogy Halihó guys I am a student...

A méhekkel való harc után a kedélyek lecsendesítésére inkább batikoltunk. Maga a kötözés nem volt olyan érdekes, de a szétbontás már annál inkább. Vicces volt hallani, hogy akárhányszor szétnyílt egy-egy póló, az egész tábor egy emberként kiáltotta, hogy: Hű de szép! Igen és az Edu által kitalált vízipiramis is milyen szép volt! Kár, hogy egy óvatlan pillanatban összedőlt az egész. És miután jó fáradtan hazaértünk már csak egy kártyaparti hiányzott. Az új szabályokat nehezen megemésztő Józsika, mindig későn csapott az asztalra, így szegény kezében tarthatta az egész paklit.

Az esték is sok izgalmat rejtettek magukba... Például a kicsik moldvai táncházán elég sokan szurkoltunk, hogy mindenki megtalálja, merre van az előre. Sajnos szegény meztelencsiga sem tudta, hogy merre van az előre és rámászott Luca kispárnájára. De se baj, Luca még így sem tudott kifogyni az esti mesékből: a bárókból, huszárokból, bírókból, takarítókból, szolgákból, a lottó 5-ösből és természetesen az ősi magyar nevekből.

Az előadás és a záróbuli egyszerűen fergeteges volt. Azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy egy csodálatos tábort zártunk le, ahol mindenki nagyon jól érezte magát. Kívánok mindenki életébe ugyanilyen csodálatos élményeket, izgalmas kalandokat és ugyanennyi szúnyogot?!